1.0Csipkékhttps://csipkek.cafeblog.huUccikahttps://csipkek.cafeblog.hu/author/Uccika/<p> </p><h4> <div class="cikk_a_underline"><div style="text-align: center;"><strong><img class="insertedimg" src="http://macskaszem.virtus.hu/user_gfx/20090703/tn_aid10952_20090703213911_198.jpeg" alt="" width="202" height="152"><br><br> Kitárom ablakom, ahogy kérted.</strong><br><strong> Hajnali füvek illata súgja,</strong><br><strong> elmúltál a világból,</strong><br><strong> kedves.</strong><br><strong> Csak egyszerűen, </strong><br><strong> fájdalom és szomorúság nélkül.</strong><br><strong> Találni régi életed.</strong><br><br><strong> Fecskéim ma is csijjognak a kékben.</strong><br><strong> Nincs mód hátukra kötözni könnyeim.</strong><br><strong> Felhőkig szállnának velem,</strong><br><strong> víz lennék megint.</strong><br><strong> Halott mosdató hűs eső. </strong><br><strong> Fehér gyolcs, </strong><br><strong> hideg bőrödön ünnepi ing.</strong><br><br><strong> A papkertben sétáltunk.</strong><br><strong> Emlékszel?</strong><br><strong> Sírtam, hogy elmész megint.</strong><br><strong> A világnak ócska kis csalók vagyunk.</strong><br><strong> Egymásnak ritka nincs.</strong><br><strong> Várfalnak dőlve csókolództunk</strong><br><strong> borostyán csiklandoz,</strong><br><strong>éles kő hasít.</strong><br><strong> Ha tudom utoljára,</strong><br><strong> még súgtam volna valamit.</strong><br><br><strong> Titkom lett.</strong><br><br><strong> Ma temetni indulok.</strong><br><strong> Téged.</strong><br><strong> Magamat veled.</strong><br><strong> Virágos ruhám a szélben</strong><br><strong> lélekvarjak közt, szemtelen libeg.</strong><br><strong> Ha itt lennél combomba csípnél,</strong><br><strong> nevetnék. Lehet?</strong><br><strong> Ha majd fű leszel nyárra,</strong><br><strong> szép, erős, </strong><br><strong> mint volt életed.</strong><br><strong> Elalszom karodban</strong><br><strong>és <br> benned ébredek.</strong></div></div> </h4>rich