Kedveseim…
2010 március 16. | Szerző: Uccika
KEDVES RÉGI ÉS ÚJ OLVASÓIM, SZERETETTEL MEGHÍVLAK BENNETEKET EGY KULTURÁLIS HONLAPRA, AMINEK FŐSZERKESZTŐJE VAGYOK:
www.kupefolyoirat.hu
NEM FELEJTETTELEK EL BENNETEKET, HA AZ UTAM MÁSFELÉ IS VITT, DE TUDOM INNEN INDULTAM ÉS A TI BIZTATÁSOTOK, KEDVESSÉGETEK TERELT EGY OLYAN CSODA FELÉ, MINT A KÖLTÉSZET…
SZERETETTEL: UCCIKA-BÁDER JUDIT
www.lélekölelés.hu
Jázminfehér
2009 november 2. | Szerző: Uccika
Mikor indultam
hársfavirágport hintett talpam alá a föld.
Tenyerembe simuló hűs kavicsok
súgtak minden keresztútnál.
Varjak károgása bíztatott elhagyni
régi életem.
Hittem
ott a naptól árnyékosra csókolt hegyen túl
hangodba öltözhetek.
Ősz van.
Sziklának vetve hátam
akarom,
az éles kő hasítása erősebben fájjon
sosem volt ölelésed hiányánál.
Más időkben talán
inged vásznába moshatom
jázminfehérre álmodott álmaim.
www.uccika.eoldal.hu
Rejtőzködő
2009 augusztus 5. | Szerző: Uccika
…ha elbújnék…
Platánfában az udvaron.
Erős vagyok, te földem,
folyton szomjazó gyökereim otthona.
Viharok törnek belőlem ágat,
de nem hajlítja derekam semmi szél.
Csak símogató tenyeredtől vetkezem.
Tóban,
hol felhők fürdenek fehérre,
meg lányok
sikítva, nevetve,
ha csepp víz mellükhöz ér.
Mindennap lop belőlem a Nap,
majd esőkönnyeit kölcsönbe adja.
Fölém hajolsz.
Kék tükrömben halálig őrzöm arcodat.
Szőlőlugasban,
életért kapaszkodón.
Régi ház ablaka előtt,
kilesem tisztaszoba minden titkait.
Göcsöket kötöz testemre az idő.
Lélekszakítón múlik nélküled.
Mikor hiányzom
hajadba gabalyint az ősz.
Aratók zajában
vörösre törik az alkony.
Az éjszaka kötöz sebeire csendet.
Hatalmasra nőtt hallgatásomra
tücskök ciccegnek válaszul.
Nem mondom,
mégis érted –
benned rejtőztem.
Visszavonhatatlanul.
www.uccika.eoldal.hu
Platánfában az udvaron.
Erős vagyok, te földem,
folyton szomjazó gyökereim otthona.
Viharok törnek belőlem ágat,
de nem hajlítja derekam semmi szél.
Csak símogató tenyeredtől vetkezem.
Tóban,
hol felhők fürdenek fehérre,
meg lányok
sikítva, nevetve,
ha csepp víz mellükhöz ér.
Mindennap lop belőlem a Nap,
majd esőkönnyeit kölcsönbe adja.
Fölém hajolsz.
Kék tükrömben halálig őrzöm arcodat.
Szőlőlugasban,
életért kapaszkodón.
Régi ház ablaka előtt,
kilesem tisztaszoba minden titkait.
Göcsöket kötöz testemre az idő.
Lélekszakítón múlik nélküled.
Mikor hiányzom
hajadba gabalyint az ősz.
Aratók zajában
vörösre törik az alkony.
Az éjszaka kötöz sebeire csendet.
Hatalmasra nőtt hallgatásomra
tücskök ciccegnek válaszul.
Nem mondom,
mégis érted –
benned rejtőztem.
Visszavonhatatlanul.
www.uccika.eoldal.hu
ELMÚLÁS
2009 július 19. | Szerző: Uccika
Kitárom ablakom, ahogy kérted.
Hajnali füvek illata súgja,
elmúltál a világból,
kedves.
Csak egyszerűen,
fájdalom és szomorúság nélkül.
Találni régi életed.
Fecskéim ma is csijjognak a kékben.
Nincs mód hátukra kötözni könnyeim.
Felhőkig szállnának velem,
víz lennék megint.
Halott mosdató hűs eső.
Fehér gyolcs,
hideg bőrödön ünnepi ing.
A papkertben sétáltunk.
Emlékszel?
Sírtam, hogy elmész megint.
A világnak ócska kis csalók vagyunk.
Egymásnak ritka nincs.
Várfalnak dőlve csókolództunk
borostyán csiklandoz,
éles kő hasít.
Ha tudom utoljára,
még súgtam volna valamit.
Titkom lett.
Ma temetni indulok.
Téged.
Magamat veled.
Virágos ruhám a szélben
lélekvarjak közt, szemtelen libeg.
Ha itt lennél combomba csípnél,
nevetnék. Lehet?
Ha majd fű leszel nyárra,
szép, erős,
mint volt életed.
Elalszom karodban
és
benned ébredek.
Kitárom ablakom, ahogy kérted.
Hajnali füvek illata súgja,
elmúltál a világból,
kedves.
Csak egyszerűen,
fájdalom és szomorúság nélkül.
Találni régi életed.
Fecskéim ma is csijjognak a kékben.
Nincs mód hátukra kötözni könnyeim.
Felhőkig szállnának velem,
víz lennék megint.
Halott mosdató hűs eső.
Fehér gyolcs,
hideg bőrödön ünnepi ing.
A papkertben sétáltunk.
Emlékszel?
Sírtam, hogy elmész megint.
A világnak ócska kis csalók vagyunk.
Egymásnak ritka nincs.
Várfalnak dőlve csókolództunk
borostyán csiklandoz,
éles kő hasít.
Ha tudom utoljára,
még súgtam volna valamit.
Titkom lett.
Ma temetni indulok.
Téged.
Magamat veled.
Virágos ruhám a szélben
lélekvarjak közt, szemtelen libeg.
Ha itt lennél combomba csípnél,
nevetnék. Lehet?
Ha majd fű leszel nyárra,
szép, erős,
mint volt életed.
Elalszom karodban
és
benned ébredek.
MÚLÓ IDŐBEN
2009 július 19. | Szerző: Uccika
Dombok lábához
guggolt házfalon
vakolatsebhely.
Zsalugáterről pergő zölddel
játszik a pók.
Ólak. Üresen.
Itatók esővizében nézik arcukat.
Tetőn félrecsúszott cserépkalap
és imához készül térdepelni a kémény.
Vagy dőlni.
.
Birkanyáj kolomp-hangjával
kergetődzik a szél,
alkonyatkor csalánpárnára fekszik.
Kocsmába indulóval veszekszik
nagycsaládos, egykor szép leány.
A padon nem ülnek asszonyok
kendő alatt suttogva szerelemről.
Emlékszem, egykor
rézvirág pirult nevetésüktől,
ha fáradt-boldogan
derékon ölelte őket a hazatérő.
Ma gyerek sem kerget kandúrt az udvaron,
Égre dobott labdáról
földre hullottak a pöttyök.
Utazom…
Vonat ablaktükrében arcom.
Ketten vagyunk.
Egyedül,
folyóként távolodó, múló időben.
Lassan megérkezem.
Dombok lábához
guggolt házfalon
vakolatsebhely.
Zsalugáterről pergő zölddel
játszik a pók.
Ólak. Üresen.
Itatók esővizében nézik arcukat.
Tetőn félrecsúszott cserépkalap
és imához készül térdepelni a kémény.
Vagy dőlni.
.
Birkanyáj kolomp-hangjával
kergetődzik a szél,
alkonyatkor csalánpárnára fekszik.
Kocsmába indulóval veszekszik
nagycsaládos, egykor szép leány.
A padon nem ülnek asszonyok
kendő alatt suttogva szerelemről.
Emlékszem, egykor
rézvirág pirult nevetésüktől,
ha fáradt-boldogan
derékon ölelte őket a hazatérő.
Ma gyerek sem kerget kandúrt az udvaron,
Égre dobott labdáról
földre hullottak a pöttyök.
Utazom…
Vonat ablaktükrében arcom.
Ketten vagyunk.
Egyedül,
folyóként távolodó, múló időben.
Lassan megérkezem.
Csodalesen
2009 július 3. | Szerző: Uccika
Álmodtam.
Tölgylevelek felett mentünk az erdőn.
Napnak erejéből narancsra futotta,
fák törzsére festve.
Válladon ásó.
Kereszt.
Úgy láttam pillanatra szép arcod,
mint Jézust.
Nem fájdalom,
csak sors előtt fejet hajtó bizonyosság.
Hallgattam hallgatásod.
Kerestük Ezerjófű csodáját.
Bokrok hűse alatt,
harmatot könnyez a föld,
erős száron
apró étercsillagok.
Te, mint Kheirón,
gyógyulást kerestél
nem-múlt szerelemből.
Én magányodból lopott időt.
Téged.
Ha kell, pokolra szálljak érted.
Vajákos cigányok mesélték.
nyáréjszaka, a füvek felett
lidércfények égnek.
Ébredek.
Az éjjel halkan esett.
Észrevétlen oltott el bennem
szerelmet, tüzet.
Fenyők karjai közt
ázott pók szédeleg.
Hálójába szőtt
színes-csillogó esőcseppeket.
Utat.
Feléd lépkedek.
Álmodtam.
Tölgylevelek felett mentünk az erdőn.
Napnak erejéből narancsra futotta,
fák törzsére festve.
Válladon ásó.
Kereszt.
Úgy láttam pillanatra szép arcod,
mint Jézust.
Nem fájdalom,
csak sors előtt fejet hajtó bizonyosság.
Hallgattam hallgatásod.
Kerestük Ezerjófű csodáját.
Bokrok hűse alatt,
harmatot könnyez a föld,
erős száron
apró étercsillagok.
Te, mint Kheirón,
gyógyulást kerestél
nem-múlt szerelemből.
Én magányodból lopott időt.
Téged.
Ha kell, pokolra szálljak érted.
Vajákos cigányok mesélték.
nyáréjszaka, a füvek felett
lidércfények égnek.
Ébredek.
Az éjjel halkan esett.
Észrevétlen oltott el bennem
szerelmet, tüzet.
Fenyők karjai közt
ázott pók szédeleg.
Hálójába szőtt
színes-csillogó esőcseppeket.
Utat.
Feléd lépkedek.
Túl a hársfavirágzáson
2009 június 29. | Szerző: Uccika
Maradt szép bennem,
túl negyven hársfavirágzáson?
Minden tavasz
lopott belőlem valamit.
Karcsú, férfikéz alá
szívesen kéredzkedő derekam
évgyűrűkkel,
szemem alatt,
apró karcokkal rajzolta tele.
Sokat néztem a Napba,
fecskék röptét követve.
Cserébe ízes, feszes bőrömért,
hol minden jegyet ismertél száddal,
kaptam ligetet narancsból.
Izmos lábamon patakként kék erek.
Néha sántítok.
Túl magas cipősarok.
Maradt, szerethető bennem
elvirágzott hársvirág
varázsillata után?
Építőkockák és babalábak felett
félbehagyott beszélgetések,
öledbe tálalt vacsorák
után.
Ma is te viszed le a kutyát!
Mindig a dolog az első.
Kell a pénz lízingre, új kanapéra.
Vehetnél időt.
Rámérőset.
Akkor nem nyafognék.
Ígérném,
nem alszom el, míg lefürdesz.
Talán
fölémhajló,
szappanszagú álmaidból elhiszem,
maradt bennem
szeretnivaló. Szép.
Én.
elvirágzott hársvirág
varázsillata után?
Építőkockák és babalábak felett
félbehagyott beszélgetések,
öledbe tálalt vacsorák
után.
Ma is te viszed le a kutyát!
Mindig a dolog az első.
Kell a pénz lízingre, új kanapéra.
Vehetnél időt.
Rámérőset.
Ígérném,
nem alszom el, míg lefürdesz.
Talán
fölémhajló,
szappanszagú álmaidból elhiszem,
maradt bennem
szeretnivaló. Szép.
LESKELŐDŐ
2009 június 22. | Szerző: Uccika
Ha ott állsz a fűz alatt,
mi keresztre hajol,
simogatva hűs követ,
mint, derekad ívét elmúlt Kedvesed,
tudd,
leslek féltőn egy sír mögött.
Szélként porcsinrózsák
színeit borzolom szemedbe.
Régmúlt emléknek
lenni könnyebb.
Maradni, nem felejteni.
Túlélni lassan az időt.
Apró ajándékot bontani,
örülni.
Engedni útra.
Az élő keresztje.
Erősen, mint hegy
sorsoddá szegődök.
Vígasztaló csönd vagyok.
Fűzlevél, ha kezedre hull
sírok veled.
Sírok és hallgatok.
Ha ott állsz a fűz alatt,
mi keresztre hajol,
simogatva hűs követ,
mint, derekad ívét elmúlt Kedvesed,
tudd,
leslek féltőn egy sír mögött.
Szélként porcsinrózsák
színeit borzolom szemedbe.
Régmúlt emléknek
lenni könnyebb.
Maradni, nem felejteni.
Túlélni lassan az időt.
Apró ajándékot bontani,
örülni.
Engedni útra.
Az élő keresztje.
Erősen, mint hegy
sorsoddá szegődök.
Vígasztaló csönd vagyok.
Fűzlevél, ha kezedre hull
sírok veled.
Sírok és hallgatok.
VILÁGBAN FELEJTVE
2009 június 14. | Szerző: Uccika
Valaki felborította rendjét a világnak.
Mint vitrinben nippeket remegő kezek.
Cipőhúzó fiú fején csipke,
kávéscsészében aranyhal fuldokol,
sárgult képen gyerek feje biccen,
vagy áll tótágast
kék kantáros nadrágban,
mit rég kinőtt.
Ablaknál ülő kilencvennégy éved sziluettje,
egy szem pitypang rózsáid között,
mit a gondosan gyomláló Úr,
itt felejtett.
Belőled hagyta hullani
a szavak ízét, arcok élét,
panaszfájó, görbe ujjaidról.
Szép férceket varrtál lebbenő kötényre.
Dolognak emlékül gombokkal,
tűvel hintetted naponta szőnyeged.
Hajtottál szét és össze rongyokat,
hónaljba rejtve imakönyvet,
velencei képeslapot.
Mérges-fáradtan újra kezdted
minden éjszaka.
Ez volt, mi élethez kötött.
Kaktuszon ezernyi tündérszoknya.
Rózsaszínben.
Pünkösdirózsa földet csókolva hajolt
felemás papucsban
csosszanó lábaid elé.
Cseresznyék hunyorogtak
észre sem vetted.
A tikhúr magasra nőtt a kertben.
Sorban utánad, majd keresem
májfoltos jól ismert kezed.
Fogódzónak.
Az induláskor.
Valaki felborította rendjét a világnak.
Mint vitrinben nippeket remegő kezek.
Cipőhúzó fiú fején csipke,
kávéscsészében aranyhal fuldokol,
sárgult képen gyerek feje biccen,
vagy áll tótágast
kék kantáros nadrágban,
mit rég kinőtt.
Ablaknál ülő kilencvennégy éved sziluettje,
egy szem pitypang rózsáid között,
mit a gondosan gyomláló Úr,
itt felejtett.
Belőled hagyta hullani
a szavak ízét, arcok élét,
panaszfájó, görbe ujjaidról.
Szép férceket varrtál lebbenő kötényre.
Dolognak emlékül gombokkal,
tűvel hintetted naponta szőnyeged.
Hajtottál szét és össze rongyokat,
hónaljba rejtve imakönyvet,
velencei képeslapot.
Mérges-fáradtan újra kezdted
minden éjszaka.
Ez volt, mi élethez kötött.
Kaktuszon ezernyi tündérszoknya.
Rózsaszínben.
Pünkösdirózsa földet csókolva hajolt
felemás papucsban
csosszanó lábaid elé.
Cseresznyék hunyorogtak
észre sem vetted.
A tikhúr magasra nőtt a kertben.
Sorban utánad, majd keresem
májfoltos jól ismert kezed.
Fogódzónak.
Az induláskor.
A KUPÉ csoportról
2010 március 18. | Szerző: Uccika
A KUPÉ Csoportról.
A KUPÉ közhasznú egyesület, mára felállította és működteti médiarendszerét, mely három részből áll.
Internetes felületeink:
A KUPÉ előszobája a KUPÉ.Blog.hu (http://kupe.blog.hu). Itt szerzőink, alkotóink és szerkesztők, szabadon publikálhatnak, bármikor, bármiről, bármilyen formában. A honlapot nem szerkesztjük. Pontosabban, maga az élet és tagjaink szerkesztik blog formátumban. A blog mindenkinek nyitva áll, csak annyit kell tenni, hogy jelentkezni kell, blogszerzőnek. Mi küldünk egy meghívót, mellyel gyorsan tagunk leszel és máris blogolhatsz. A blogban nick névvel vagy bármilyen felhasználói névvel szabadon publikálhatsz.
A KUPÉ On Line (http://www.kupefolyoirat.hu), már sokkal komolyabb oldal. A honlap jelentős része csak regisztrált tagok számára elérhető. A regisztrációs feltételek is szigorúak. Kizárólag saját személynévvel lehetsz tagunk és veheted igénybe a honlap szolgáltatásait. A honlap teljes egésze szigorúan szerkesztett. Szerzőink, alkotóink, csak a szerkesztőség által jóváhagyott alkotásaikat publikálhatják.
A KUPÉ On Line jelenlegi rovatai a teljesség igénye nélkül:
Kult: kulturális rovatunk
Irodalom: Irodalmi rovatunk
Life (közélet): Közéleti rovatunk
Gyermek-De, Szárnypróbálgatók: Gyermekeknek, gyermekekről, ifjú tehetségekről szóló rovatunk
Ok-Kult: A szellemi emberről szóló rovat
Gasztrómánia: Minden, ami étkezési kultúra
Képgaléria: Képzőművészeink alkotásainak galériája.
Program és könyvajánló
Elérhetőségünk:kupefolyoirat@kupefolyoirat.hu
Olvasói levél:foszerkeszto@kupefolyoirat.hu
Oldal ajánlása emailben
X