– Szeretsz engem? –
Paplan alól kérdezem.
Bevackoltam, mert olyan jó.
Miszagunk van itt.
Persze te nem hallod,
szöszmötölsz a kotyogóval
valahol a lakásban, amit nem ismerek.
Sok tejjel és keserűn szeretem, Édes.
– Szeretsz engem? –
Motyogom bele a melegbe.
Most nem olyan mint éjszaka,
mikor nyögécskéim szép sóhajaidhoz
dörgölődztek,
mikor minden gödröcskémbe
csókokat, forrót,mint a reggeli kávénk illata.
És nem érdekel, hogy most titkok lettünk,
sírni fogok ha bőröd ízével kilépek innen,
nem kérdezem mikor
nem mondod megint.
A kocsiban, hazafelé, kitudjahányszor
hallgatom meg ugyanazt a dalt.
A szerelemről.