A másiknak
Nem vadászol
válaszokat,
kérdéseid
ma hallgatnak benned.
Szárnyaid kitártad,
mint sas a rét felett
mikor légre bízza sorsát,
körözve,
egyre feljebb.
Én vagyok jó szeled.
Segítőd,
kire hagytál életet.
Pillanatra,
épp
míg megpihensz.
Most nem karcol
fehér akác ígéret
szívedre mély heget.
Felejted lassan,
múlhatatlan,
tavasztól-őszig
szerelmedet.
Holnapig
vagy
percekre csak?
Nem dolgom,
nem ítélkezem.
Ha kell,
hátamon viszlek
hegyre fel.