Ma hallgatok benned.
Tegnapi énekem
elmúlt vízcsepp hajnali fűszálon.
Csak hittem
kopott, másnak ismételt szavaidban
benne vagyok.
Nélkülem-magányod
olyan hatalmas,
mint az a hársfa a dombtetőn.
Megálltunk alatta
majd csak úgy,
ruhán nyitva rést
húztál földre le.
Nem lett gyökered bennem.
Neveddel papírhajó- szerelmem
vízre tettem
ússzon csak.
Árnak felfele.