Csókolódzó

2009 május 31. | Szerző: Uccika |

 

Megcsókolnálak.
Ahogy ülsz itt a fűben,
hátad a domboldalnak támasztod,
arcod a napnak.
Tudom, valami nőcskére gondolsz,
ki lopott belőled lelket,
mocskos szavakat suttogva
mocskosuljóvolt az ágyban.

Te meg hitted,
mindig veled választ csillagot,
kérhetsz pohár vizet.
Ha úgy hozza a sors.
Nyárutón elbillegett
tűsarkakon,
hagyott fényképen pózolást,
mosolyt.

Vitt némi pénzt.
Ezen nevetni szoktunk
„Mindennek ára van.”- mondod.
De látom, kapaszkodsz,
mint sziklamászó
zuhanás előtt,
az emlékbe,
akkori magadba.

Nem akarod,
nem hiszed.
Megcsókolnálak.