Te meg hitted,
mindig veled választ csillagot,
kérhetsz pohár vizet.
Ha úgy hozza a sors.
Nyárutón elbillegett
tűsarkakon,
hagyott fényképen pózolást,
mosolyt.
Vitt némi pénzt.
Ezen nevetni szoktunk
„Mindennek ára van.”- mondod.
De látom, kapaszkodsz,
mint sziklamászó
zuhanás előtt,
az emlékbe,
akkori magadba.
Nem akarod,
nem hiszed.
Megcsókolnálak.