VILÁGBAN FELEJTVE

2009 június 14. | Szerző: Uccika |

Valaki felborította rendjét a világnak.
Mint vitrinben nippeket remegő kezek.
Cipőhúzó fiú fején csipke,
kávéscsészében aranyhal fuldokol,
sárgult képen gyerek feje biccen,
vagy áll tótágast
kék kantáros nadrágban,
mit rég kinőtt.

Ablaknál ülő kilencvennégy éved sziluettje,
egy szem pitypang rózsáid között,
mit a gondosan gyomláló Úr,
itt felejtett.

Belőled hagyta hullani
a szavak ízét, arcok élét,
panaszfájó, görbe ujjaidról.
Szép férceket varrtál lebbenő kötényre.
Dolognak emlékül gombokkal,
tűvel hintetted naponta szőnyeged.
Hajtottál szét és össze rongyokat,
hónaljba rejtve imakönyvet,
velencei képeslapot.
Mérges-fáradtan újra kezdted
minden éjszaka.
Ez volt, mi élethez kötött.

Kaktuszon ezernyi tündérszoknya.
Rózsaszínben.
Pünkösdirózsa földet csókolva hajolt
felemás papucsban
csosszanó lábaid elé.
Cseresznyék hunyorogtak
észre sem vetted.
A tikhúr magasra nőtt a kertben.

Sorban utánad, majd keresem
májfoltos jól ismert kezed.
Fogódzónak.
Az induláskor.