LESKELŐDŐ

2009 június 22. | Szerző: Uccika |

 

Ha ott állsz a fűz alatt,
mi keresztre hajol,
simogatva hűs követ,
mint, derekad ívét elmúlt Kedvesed,
tudd,
leslek féltőn egy sír mögött.
Szélként porcsinrózsák
színeit borzolom szemedbe.

Régmúlt emléknek
lenni könnyebb.

Maradni, nem felejteni.
Túlélni lassan az időt.
Apró ajándékot bontani,
örülni.
Engedni útra.
Az élő keresztje.

Erősen, mint hegy
sorsoddá szegődök.
Vígasztaló csönd vagyok.
Fűzlevél, ha kezedre hull
sírok veled.

Sírok és hallgatok.