LESKELŐDŐ

 



Ha ott állsz a fűz alatt,


mi keresztre hajol,

simogatva hűs követ,

mint, derekad ívét elmúlt Kedvesed,

tudd,

leslek féltőn egy sír mögött.

Szélként porcsinrózsák

színeit borzolom szemedbe.

Régmúlt emléknek

lenni könnyebb.

Maradni, nem felejteni.

Túlélni lassan az időt.

Apró ajándékot bontani,

örülni.

Engedni útra.

Az élő keresztje.

Erősen, mint hegy

sorsoddá szegődök.

Vígasztaló csönd vagyok.

Fűzlevél, ha kezedre hull

sírok veled.

Sírok és hallgatok.

Tovább a blogra »