Szex, kézifék nélkül

2009 március 27. | Szerző: Uccika |

 

D.olyan gyönyörű férfi volt, mint a szobor, akivel nevük első betűje megegyezik.És olyan unalmas is. De ezt még nem tudtam, amikor rögtön kiszúrtam, alighogy leültem és megrendeltem a szigorúan pult alól árult eperpálinkámat, ami a törzsvendégnek, a helyi felkapott étteremben kijárt. Barátnőmmel komolyan beszélgetni kezdtünk, komolytalan dolgokról, többet körül sem nézve a füstkarikák között. Ez valamiért vonzotta a pasikat. Szeretik, ha nem figyelsz rájuk, ha nem fúrod tekinteted az övékbe, ha nem csinálsz semmit, nem küldesz jeleket. Ettől izgalmas a vadászat és nem sejtik, hogy te már rég tudod, hogy megengeded majd, hogy melléd  üljenek, hogy fizessenek egy italt és azt is pillanatok alatt döntöd el, hogy ennyi. Vagy hazakísérhetnek. D.-nek, a gyönyörűnek szerencséje volt, talán a pálinka miatt, vagy az április szeszélye, nem tudom, de pár óra múlva már ott autóztam vele a hegyen, világító szentjánosbogarak és Enya dalok társaságában. Jól ment a beszélgetés, bár inkább ő beszélt a jogászok lotyogós nyelvével, mindent témát alaposan, hosszan ecsetelve.
Én meg már csak azt a szép száját néztem, bűvöltem.
Az erdő, a zene, mesés volt. A szex a hátsó ülésen, feledhető.
Az meg, így, visszagondolva is hátborzongató, mikor ruháinkat felráncigálva, kiszálltunk, hogy előre üljünk, a kocsi nem ott állt az erdei úton, a bokrok és lombok alatt, hanem teljesen kigurult  a betonútra.

Mert D. a gyönyörű, nem jól húzta be a kéziféket…