Várakozás

2009 január 26. | Szerző: Uccika |

Zöld sámlin ülve

kislányként

szőlőlugas illatos fürtjei

alatt

babám haját csillogóra

fésülve

míg a peckes kandúr

foltjait hozzám dörgölődzte.

 

Fehér sziklán ülve

lányként

kereszt vasának döntve

hátam

fekete vászonba kötött verseket

olvasva

a sorok szerelmesen hömpölyögve

szívemig értek.

 

Hideg szemű férfi ölében

nőként

vörös-füstű félhomályban

múltba szelidült fényképek

campari ízű csókkérdőjelek

között

csönd a felelet.

feszülten figyelve

vadászát várja a vad

mindig, mindig

Téged vártalak.