Zöld sámlin ülve
kislányként
szőlőlugas illatos fürtjei
alatt
babám haját csillogóra
fésülve
míg a peckes kandúr
foltjait hozzám dörgölődzte.
Fehér sziklán ülve
lányként
kereszt vasának döntve
hátam
fekete vászonba kötött verseket
olvasva
a sorok szerelmesen hömpölyögve
szívemig értek.
Hideg szemű férfi ölében
nőként
vörös-füstű félhomályban
múltba szelidült fényképek
campari ízű csókkérdőjelek
között
csönd a felelet.
feszülten figyelve
vadászát várja a vad
mindig, mindig
Téged vártalak.