Lennék otthonod

2009 április 18. | Szerző: Uccika |

 

  Lennék otthonod.

Hol megérkezvén kalapod


a fogasra dobod,


ölelnél engem



pillanatra,


majd szemeddel virágaid.


Hoztak-e új szirmokat, míg


nagy utakon jártál ?

Megetetnélek hússal,


magammal,


szép mesékkel

mik történtek velem


nélküled élt


régi életemben.

Pörölnék ,mikor átlocsolsz

a kerítésen, kéretlen-illetlenül,

sértett pofádon jót nevetnék
ha a szél szembefúj s a csöpp
nadrágra repül.

Tudnék hallgatni is,

míg mondod, százszor ismételt,

meg nem unt, nem  felejtett emlékeid.

Néha nőkről, meg néha rólam is.

Ha aludnál,

mosolyognék,

holnappá simítva ráncaid.